Néhány hónappal ezelőtt Szabóné Dóra Beáta ötletének köszönhetően elindítottunk egy sorozatot, amelyben olyan anyukák mesélnek nekünk, akik hátrányos helyzetük, másságuk vagy erőt próbáló életfeladatuk ellenére bátran, inspirálóan megküzdenek az anyaság nehézségeivel, vagy éppen a társadalmi sztereotípiákkal. Azt szeretnénk, ha ezekből a történetekből mások is erőt tudnának meríteni, mert minden anyuka, aki eddig a sorozatunkban megszólalt, hatalmas lelkierőről tett tanúbizonyságot. Nem adták fel, és hittek a szeretet erejében.

Ezúttal Anna, Levi édesanyja mesél nekünk:

“2013. december 7-én pozitív lett a terhességi tesztem. Úton volt a gyermekem, akire már két évet vártam. A 12. terhességi héten édesanyámmal mentünk el ultrahangra. A vizsgáló orvos csak mellékesen jegyezte meg a jobb ulna hiányát vagyis, hogy hiányzik a magzat egyik kézcsontja. Mikor kiléptem a vizsgálóból, és megláttam édesanyám a folyosón, zokogásban törtem ki. Kellett pár perc, mire el tudtam mondani neki is, hogy mit közöltek velem az ultrahang alatt. Felhívtam a férjem, aki nemzetközi kamionsofőr volt. Neki, annyi volt a reakciója, hogy jól van kicsi, intézzed, én megyek dolgozni”. Talán ez a mondat volt, ami elindította a házasságunk a váláshoz vezető úton. Az egész terhességhez és a szülés utáni történésekhez így állt hozzá: elutasított, menekült. Édesanyám vált a legfőbb támaszommá.

Még aznap időpontot kaptam a nőgyógyászomhoz. Ő is megvizsgált, ő sem látta a csontot. Elküldött genetikai vizsgálatra, hogy ott megbeszéljük a magzatvízvételt és a többi lehetőséget. Két napig szinte megállás nélkül sírtam: aggódtam, de legfőképpen sirattam az én tökéletes babavárásról és babázásról alkotott álomképemet. Harmadik nap azonban úgy ébredtem, hogy oké, ez csak egy csont, ennél nagyobb bajjal is élnek emberek. Innentől megváltozott a hozzáállásom, és kerestem a lehetőségeket.

Hamarosan a genetikai vizsgálat eredménye is megérkezett, a doktor flegmán és lekezelően közölte velünk, hogy semmi más baja nincs a fiamnak, de gondoljam végig, hogy elvetetem-e, mert nagyon sok bajom lesz vele. Megköszöntem a segítségét és többet a tájára se mentem. Elképzelni sem tudtam, hogy azért megöljem a gyermekem, mert egy csonttal kevesebbel születne. Valahogy ebben az időben derült ki az is, hogy nem is az ulna, hanem a radius csont hiányzik. A magzatvíz vétel után voltam még magzati szívvizsgálaton is, ahol minden mást rendben talált az orvosom.

 

“Az anyák szíve örökös melegágya a gondoknak és töprengéseknek, mikor gyermekeik jövőjéről van szó.” Gaál Mózes

 

Anyával folyamatosan az internetet bújtuk, így bukkantam rá Dr. Renner Antalra. 6 hónapos terhes voltam, amikor fogadott. Elmondta és megmutatta, hogy milyen eljárással fog tudni Levente kezén segíteni. Ez részben megnyugtatott, és próbáltam a terhesség boldog pillanataira koncentrálni. Közben sorstársakat kerestem. Olyan szülőket, akik testi fogyatékkal élő gyermekeket nevelnek. Találtam pár családot, akikkel tudtam beszélgetni. Így készültem lelkileg kisfiam érkezésére, és úgy érzem, felkészülve vártuk őt!

2014 júliusában, a kiírt nap előtt egy nappal megszületett Levente. Nem sírt fel és teljesen kék volt. Egy fél percre a hasamra tették, majd elvitték. Nagyjából negyedóra múlva visszahozták, hogy búcsúzzak el tőle. Majdnem elájultam, majd hozzátette a nővérke, hogy nem kell aggódni csak, átviszik a PIC-re. Ez volt vasárnap hajnalban 1 órakor. 8 órakor jött értem anya, hogy átmehessek végre a PIC-re és láthassam Leventét. Kezembe vehettem, de csak úgy, hogy folyamatosan kapta az oxigént. Az orvosa elmondta, hogy nyelőcső-légcső sipolya, pitvari sövényhiánya van, és nem látják a jobb veséjét. A jobb radius hiányát tudtam, csak azt nem, hogy a jobb hüvelykujja egy bőrdarabon lógó, pici, csontos csökevény. Másnap megműtötték. Szerencsére komplikáció mentessen túljutott rajta. Minden nap 14 és 18 óra között lehettem az inkubátor mellett. Naponta mentem hozzá, 35 kilométert vezettem oda és 35-öt haza, hogy láthassam őt. A friss, szülés utáni sebek miatt minden út egy kínszenvedés volt.

3 és fél hét után végre hazaengedték.

 

“Ne haragudj, csak azért nem szeretlek még jobban, mert nem lehet már ennél jobban szeretni valakit.” József Attila

 

Szoptatni nem tudtam, de kínlódtunk a cumisüveggel is. Tovább tartott az etetés, mint kellett volna, mert állandóan félrenyelt. 6 hetes volt, amikor elvittem Dr. Renner Antalhoz. Megnézte, azt mondta, hogy fog tudni segíteni, Levente pedig a lehetőségekhez mérten tudni fogja használni a kezét is.

De a keze mellet rengeteg probléma volt még, amikkel állandóan orvoshoz kellett járnunk. Közben Levente étkezése csak romlott. Nagyon nehezen nyelt, sokat bukott és sípolt a légzése evés közben. 2014. szeptember 21-én az esti etetés közben Levente elkékült, nem vett levegőt. Újra kellett élesztenem. Honnan volt annyi lelki erőm? Talán az anyai ösztön, talán a főiskolán tanultak segítettek? Nem tudom, de sikerült! Sikerült! Remegett kezem és a lábam, s sírva mondtam a már eszméleténél lévő Levinek, hogy soha többet ne csináljon ilyet!

Mire kiért a mentő, Levente még kétszer elvesztette az eszméletét, lélegeztetnem kellett. A kórházban 3 napos megfigyelésre bent tartottak minket, de egy szív ultrahangon kívül nem történt semmi. Csak az derült még ki, hogy a pitvari sövényhiányon kívül van egy kis szívcsúcsi összenövése is. 2014. novemberében genetikai kivizsgálása miatt vettek vért tőle, amiből megállapították, hogy a probléma nem genetikai eredetű, így a V.A.C.T.R.E.L. asszociáció sem volt alátámasztható, annak ellenére, hogy minden tünet stimmelt.

Négy hónaposan a reflux miatt orvosi tanácsra elkezdtem a hozzátáplálást. Életem legrosszabb döntése volt, mert onnantól kezdve szinte minden héten a kórházban kötöttünk ki, mert vagy nem tudta lenyelni a pépet, vagy félrenyelt, és többször lélegeztetnem kellett.

Nem hagyott nyugodni a sípoló légzése, így elvittem a fül-orr-gégészetre is. Így derült fény a 90%-os nyelőcsőszűkületére, és így került sor 2015. január 12-én az első nyelőcső tágító műtétre. Mivel nehezen nyelt így altatásban 2 hónapos pihenőkkel háromszor csináltak nyelőcső tágítást. Újra összedőlt a világom, a férjem még jobban eltávolodott tőlünk.

Egy éves volt Levi, amikor egy hétig a fejlődés neurológia vendégszeretetét évezhettük. Ott azt mondták, hogy Levente mentálisan ép, a sok félrenyelés/falatelakadás gátolja csupán az evésben. Ma már érzi, hogy ha nem megy le a falt, és egyszerűen csak kiköpi. Régebben állandóan azt figyeltem, hogy le tudja-e nyelni a falatot, hogy ki kell-e szedni a szájából. Mindezt az apja nélkül, mert ő nem volt képes elfogadni Levente állapotát és segíteni sem tudott ellátásában.

 

“A válás egy tisztességes megoldás egy már nem tisztességes élethelyzetre.”

Tisza Kata

 

2017 márciusában kimondták a válásunkat, az apukájának nagyon stresszes volt gyermekünk állapota, amit rajtunk vezetett le, így 2016-ban elhagytam őt. Inkább egyedül, mint vele. Ezután ismertem meg jelenlegi páromat, Petit, aki a kezdetektől fogva elfogadta Leventét. Neki nem okozott szégyent, ha együtt jelentünk meg valahol. Napról napra fokozatosan megtanulta az ellátását. Ha gond van, felénk szalad, nem el tőlünk! Támaszunk minden műtetnél és a hétköznapokban is! Vele együtt kaptunk egy pót dédit is: Panni néni imádja Levit és a szeretet kölcsönös. Boldog életünk van. A nevelőapukájával újra teljes a családunk. Most már anyukám mellett Peti is hatalmas támaszunkká vált a mindennapokban, az új akadályok leküzdésében.

A „csak egy csontja hiányzik”-tól viszont eljutottunk oda, hogy 6 évesen 90%-os légcső szűkülete van, igazoltan hiányzik a jobb veséje, a lépcisztája vele együtt nő, jobb oldali izomtónus gyengesége és egy pici szívcsúcsi összenövése is van. Szemüveges lett, mert a jobb szeme nagyon gyenge.

Mindezek ellenére Levente egy életvidám, érdeklődő, izgága, szószátyár, boldog óvódás kisfiú. Az óvodás évek nehézségeit is jól viselte. Próbál természetesen beilleszkedni a gyerekek világába. Vannak dolgok, amik lassabban mennek, de azokat is próbálja megoldani. Bár jobb kezes lenne, ügyesen megtanulta bal kezét használni. Minden játékban benne van, neki természetes a helyzete, ő elfogadta.  Sajnos nem így van ezzel sok felnőtt, a problémát pedig sokszor a „majd én tudom” szakemberek okozzák. A különböző tornák, fejlesztők procedúráját hősként viseli. S bár kicsit lassúbb fejlődési ütemben, de több odafigyeléssel, fura „szabályokkal”, de a lehetőségeihez mérten 100%-os életet él.

Minden nehézség ellenére boldog vagyok, hogy én lehetek Levente anyukája!”

Csenge mosolya – Életmesék az anyaságról VII.

Csenge mosolya – Életmesék az anyaságról VII.

Néhány hónappal ezelőtt Szabóné Dóra Beáta ötletének köszönhetően elindítottunk egy sorozatot, amelyben olyan anyukák mesélnek nekünk, akik hátrányos helyzetük, másságuk vagy erőt próbáló életfeladatuk ellenére bátran, inspirálóan megküzdenek az anyaság...

Nem adom fel! – Életmesék az anyaságról VI.

Nem adom fel! – Életmesék az anyaságról VI.

Néhány héttel ezelőtt Szabóné Dóra Beáta ötletének köszönhetően elindítottunk egy sorozatot, amelyben olyan anyukák mesélnek majd nekünk, akik hátrányos helyzetük, másságuk vagy erőt próbáló életfeladatuk ellenére bátran, inspirálóan...

Virághegy – novella

Virághegy – novella

P. Molnár Petra: Virághegy   A száraz földúton egy kisebb porfelhő és felbőszített keverék kutyák csaholása kísérte a biciklijét rendületlenül tekerő kislányt, Annát. Pókszerű karja kényelmetlenül és bizonytalanul tartotta a montain bike egyenes kormányát,...

#ezvagyokén kihívás

#ezvagyokén kihívás

A bloggereknek van egy olyan szokása, – ha már az olvasóktól kevés visszajelzés érkezik, – hogy biztatásként egymásnak osztanak blogger díjakat, illetve interjúkhoz hasonló kihívásokat találnak ki egymás számára.  Ebből a kedves szokásból eddig kimaradtam. A napokban...

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás