Néhány héttel ezelőtt Szabóné Dóra Beáta ötletének köszönhetően elindítottunk egy sorozatot, amelyben olyan anyukák mesélnek majd nekünk, akik hátrányos helyzetük, másságuk vagy erőt próbáló életfeladatuk ellenére bátran, inspirálóan megküzdenek az anyaság nehézségeivel, vagy éppen a társadalmi sztereotípiákkal. Ahogy korábban Beáta, úgy most Néczin Mariann története is emlékeztethet minket arra, mennyi mindenért lehetünk hálásak az életben. Türelme és pozitív életszemlélete  mindannyiunknak taníthat valamit…

Néczin Mariann írása következik:

Néczin Mariann: Egy SüNIke anyukája

 

Egy SüNI (Sajátos Nevelési Igényű) anyukája lettem. Nem, nem, ez a süni nem szúr… Ennek a süninek pihepuha tüskéi vannak, bár, amikor először vettem a kezembe, féltem minden mozdulattól. Nem attól, hogy megszúrom magam, hanem attól, nehogy összetörjem az én egy kilós kis gombócomat.

Mint minden nő, én is álmodoztam az anyaságról. Valahogy mindig – már a terhesség kezdetén is – éreztem, hogy egy tündéri kisfiam lesz.

A sérült emberek gyermekkoromtól fogva ott voltak az életemben: a keresztszüleimnek van egy másik keresztlánya is – ő egy SüNike, illetve SüNi, mert felnőtt már. Így nekem ez a közeg teljesen természetes volt mindig. Nem mondom, hogy tudtam minden szituációt kezelni egy SüNi közelében, de sosem sajnáltam, vagy néztem le, csak néha nehéz volt, hogyan is kommunikáljak egy SüNivel.

Felnőttként a SüNIk segítése lett a hivatásom. Közben megismertem a férjemet. Vágytunk gyermekre, de mivel minden doki azt mondta, hogy nehezen fogok teherbe esni, felkészültünk arra, hogy nem egyből fog összejönni.

Tévedtek: a baba elsőre összejött. Boldog voltam: anya leszek. Az én fejemben is ott motoszkált, hogy szeretnék a lehető legjobb anya lenni. Már amikor a pocakomban volt, rengeteget beszéltem hozzá, énekeltem neki, és sok zenét hallgattunk együtt. Akkor még nem is sejtettem, hogy mennyire meghatározó része lesz az életemnek. Sajnos a 20. héttől vérezni kezdtem, de ekkor még pihenéssel rendeződött minden. Viszont ekkor álmodtam valamit: a fiam inkubátorban van, és nem tudom szoptatni.

Aztán eljött a 26. hét, az a bizonyos hét, amikor egy csodás SüNI anyukája lettem: megszületett Tomi.

Már akkor tudtam: különleges kapocs van köztünk. A születése után kétszer újra kellett éleszteni. Körülbelül két óráig dolgoztak azon a Cherny mentősök, hogy láthassam a fiam. Nagyon rosszak voltak a paraméterei, de amikor begördítették mellém az inkubátorban, csoda történt: még meg sem szólaltam, de a fiam érezte, hogy mellette vagyok és az összes értéke gyönyörűen emelkedni kezdett.

 

SNI, Sajátos Nevelési igényú, gyereknevelés, anyaság, anyaság nehézségei, hátrányos helyzetű

 

Az inkubátornál állva is rengeteget beszéltem, énekeltem neki. Két és fél hónap múlva itthon volt velünk. Bevallom, eleinte kerestem a miérteket, de idővel rájöttem, hogy nem hátrafele kell nézni, hanem előre. Halmozottan sérült, de lehet boldog életet élni így is.

Elkezdődött a sok fejlesztés és a sok ügyintézés. Aztán jött az óvoda, visszamentem dolgozni. Sokszor érzem magam fáradtnak, és a kétely, hogy vajon tényleg jó anya vagyok-e, ott motoszkál a fejemben. De amikor a pedagógusok és az orvosok szakvéleményét olvasom, hogy a fiam kiegyensúlyozott és jókedvű, akkor megnyugszom.

Ugyanúgy éljük a mindennapokat, mint bármelyik más család. Igaz, meg kell tervezni a kiruccanásokat, nyaralásokat. Akadálymentes legyen az útvonal, a tömegközlekedési eszköz, hogy hol tudjuk megetetni, hisz Tomi pépeset eszik. Nem úgy éljük meg, hogy van egy sérült gyerekünk, hanem van egy sünikénk, akiért ugyanúgy megteszünk mindent, és akivel ugyanúgy éljük az életünket, mintha egészséges lenne.

Ő veszi el és mégis ő adja a legtöbb energiát számomra. Minden este, amikor betakarom, nézem, ahogy békésen alszik. És minden reggel, amikor úgy kel, hogy mosolyogva nyújtózkodik, feltőltődöm 100%-ra.

Boldog vagyok, hogy egy SüNIke anyukája lehetek.

Néczin Mariann

 

 

A szeretet ereje – Életmesék az anyaságról VIII.

A szeretet ereje – Életmesék az anyaságról VIII.

Néhány hónappal ezelőtt Szabóné Dóra Beáta ötletének köszönhetően elindítottunk egy sorozatot, amelyben olyan anyukák mesélnek nekünk, akik hátrányos helyzetük, másságuk vagy erőt próbáló életfeladatuk ellenére bátran, inspirálóan megküzdenek az anyaság...

Csenge mosolya – Életmesék az anyaságról VII.

Csenge mosolya – Életmesék az anyaságról VII.

Néhány hónappal ezelőtt Szabóné Dóra Beáta ötletének köszönhetően elindítottunk egy sorozatot, amelyben olyan anyukák mesélnek nekünk, akik hátrányos helyzetük, másságuk vagy erőt próbáló életfeladatuk ellenére bátran, inspirálóan megküzdenek az anyaság...

Nem adom fel! – Életmesék az anyaságról VI.

Nem adom fel! – Életmesék az anyaságról VI.

Néhány héttel ezelőtt Szabóné Dóra Beáta ötletének köszönhetően elindítottunk egy sorozatot, amelyben olyan anyukák mesélnek majd nekünk, akik hátrányos helyzetük, másságuk vagy erőt próbáló életfeladatuk ellenére bátran, inspirálóan...

Virághegy – novella

Virághegy – novella

P. Molnár Petra: Virághegy   A száraz földúton egy kisebb porfelhő és felbőszített keverék kutyák csaholása kísérte a biciklijét rendületlenül tekerő kislányt, Annát. Pókszerű karja kényelmetlenül és bizonytalanul tartotta a montain bike egyenes kormányát,...

#ezvagyokén kihívás

#ezvagyokén kihívás

A bloggereknek van egy olyan szokása, – ha már az olvasóktól kevés visszajelzés érkezik, – hogy biztatásként egymásnak osztanak blogger díjakat, illetve interjúkhoz hasonló kihívásokat találnak ki egymás számára.  Ebből a kedves szokásból eddig kimaradtam. A napokban...

…mert te tudod a legjobban

…mert te tudod a legjobban

Ez nem pusztán egy közhely, amit gyermekneveléssel kapcsolatban előszeretettel puffogtatnak az önjelölt szakértők. Ez tényleg így van. De mire erre rájöttem, a lányommal sok hónapi és tengernyi síráson voltunk túl. Azért, mert nem hittem el, hogy én tudom legjobban,...

Kétnyelvű gyerekek nevelése közben a szülő is folyton vizsgázik, avagy mi köze a nyomulós nénikéknek a nyelvtanuláshoz?

Kétnyelvű gyerekek nevelése közben a szülő is folyton vizsgázik, avagy mi köze a nyomulós nénikéknek a nyelvtanuláshoz?

3 éve költöztünk Lengyelországba, a férjem szülővárosába. Itt neveljük a két kislányunkat két nyelven. A férjem szigorúan csak lengyelül, én pedig kizárólag magyarul beszélek hozzájuk. A kiköltözés előtt rengeteg tanácsot kaptam az otthoniaktól, amit néhány sajnálkozó...

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás