Néhány héttel ezelőtt Szabóné Dóra Beáta ötletének köszönhetően elindítottunk egy sorozatot, amelyben olyan anyukák mesélnek majd nekünk, akik hátrányos helyzetük, másságuk vagy emebert próbáló életfeladatuk ellenére bátran, inspirálóan megküzdenek az anyaság nehézségeivel, vagy éppen a társadalmi sztereotípiákkal. Sorozatunk most következő részében Balla Angéla mesél nekünk.

Balla Angéla: Keserédes vallomás

 

Két éve lettem Aiden baba anyukája, ami a legcsodálatosabb dolog az életemben. Egy éve tudtam meg, hogy egy nagyon ritka, gyógyíthatatlan, genetikai betegséggel született, ami a legszomorúbb dolog az életemben.

2016. szeptemberében költöztünk ki Angliába, hogy új életet kezdjünk a párommal. Fél év múlva kiderült, hogy egy meglepetés-szerelem baba cseperedik a pocakomban. Boldogok voltunk és nagyon gyorsan újraterveztük a jövőnket. Vidékre költöztünk, hogy családias, nyugodt környezetben tudjuk felnevelni a kisfiunkat. A várandóság szuper volt, minden nehézsége ellenére. Volt időm ráhangolódni az anyaságra. Sokat olvastam, tervezgettem a háborítatlan szülést, az igény szerinti szoptatást, hordozást, kötődő nevelést és minden olyan dolgot, ami nagyon jó lesz majd a babának és nekünk is. Minden este úgy aludtam el, hogy én leszek a világ legjobb anyukája, vagy legalábbis megpróbálok az lenni.

2017. december végén, pár nap késéssel, de végül elindult a két napos szülés, melynek vége sürgősségi császármetszés lett. Nagyon fárasztó, de mégis fantasztikus volt, mikor végre ott tarthattuk a kezünkben csöpp, rózsaszín, szuszogó kisbabánkat. És a nagyon álomszerű, rózsaszín ködben valami nem stimmelt, csak akkor még nem tudtam, hogy micsoda.

A várandóságom alatt megálmodott csodás tervek szépen lassan semmivé foszlottak. Az evéssel, ivással, alvással folyamatosan gondok voltak, majd allergiás és ekcémás is lett a kisfiam. A mérföldkövek késve, majd egyáltalán nem jöttek. Elsőgyermekes anyukaként, tapasztalat nélkül, teljesen tanácstalan voltam. Google nagyon jó barátom lett és éjjel-nappal csak a megoldást kerestem a problémákra. Majdnem egy éven keresztül vártuk a szakemberekkel, hogy Aiden baba úgy fejlődjön, mint egy egészséges kisgyerek, de sajnos hiába. Az 1 éves státuszon a forgáson kívül, sajnos mást nem tudott a kisfiam. Nem ült, nem kúszott, nem mászott és nem csinált semmit sem önállóan. Emlékszem mennyire bizakodó voltam, az utolsó utáni pillanatig, vakon hittem benne, hogy hátha majd másnap ügyesebb lesz, de nem lett.

MECP2 duplication syndrome, ez volt a 25 oldalas tájékoztató címe, amit a gyerekorvosunk Valentin napon adott a kezembe. Szép kis ajándék gondoltam. Első olvasás után az egyetlen információ, amire emlékeztem, az az volt, hogy 1% esély van arra, hogy két egészséges embernek a gyermeke érintett legyen. Milyen igazságtalan, gondoltam.

 

Életmesék az anyaságról, gyereknevelés blog, az anyaság nehézségei, MECP2 duplication syndrome

 

Pár nap teljes kétségbeesés után tudomásul kellett vennem, hogy az életünk sosem lesz már normális. Óriási lendülettel és energiával kezdtük el Aiden babával a fejlesztéseket, terápiákat és kezeléseket, amelyek szépen lassan, de elindították a fejlődés útján. Elkezdett kúszni és egyre ügyesebb lett minden területen. A lemaradása még így is jelentős, de nem adjuk fel.

Az orvosok csak széttárják a karjukat és nem tudnak semmi előrelátható dolgot mondani, ami eléggé idegesítő. Nincsenek statisztikák és ismétlődő kórtörténetek. Mindenki egyedi ebben a szindrómában. Kutatások folynak, de gyógymód nincs egyelőre. Tisztában vagyok vele, hogy nagyon sokáig lesz még a fiam kisbaba. Senki sem garantálja, hogy valaha fog járni vagy beszélni.

Megpróbálom a tényeket elfogadni és a helyükön kezelni, de nekem nincs időm sajnálkozni, kifogásokat keresni. Minden reggel úgy kelek, hogy dolgom van, ez nem is kérdés, a fiamnak szüksége van rám. Minden este úgy fekszek le, hogy köszönetet mondok minden pillanatért, amit együtt tölthetünk. Reménykedek benne, hogy minden, amit teszünk érte, csakis a javát szolgálja, hiszen a legjobbat szeretnénk a gyermekünknek, mint minden szülő.

Balla Angéla

 

 

Csenge mosolya – Életmesék az anyaságról VII.

Csenge mosolya – Életmesék az anyaságról VII.

Néhány hónappal ezelőtt Szabóné Dóra Beáta ötletének köszönhetően elindítottunk egy sorozatot, amelyben olyan anyukák mesélnek nekünk, akik hátrányos helyzetük, másságuk vagy erőt próbáló életfeladatuk ellenére bátran, inspirálóan megküzdenek az anyaság...

Nem adom fel! – Életmesék az anyaságról VI.

Nem adom fel! – Életmesék az anyaságról VI.

Néhány héttel ezelőtt Szabóné Dóra Beáta ötletének köszönhetően elindítottunk egy sorozatot, amelyben olyan anyukák mesélnek majd nekünk, akik hátrányos helyzetük, másságuk vagy erőt próbáló életfeladatuk ellenére bátran, inspirálóan...

Virághegy – novella

Virághegy – novella

P. Molnár Petra: Virághegy   A száraz földúton egy kisebb porfelhő és felbőszített keverék kutyák csaholása kísérte a biciklijét rendületlenül tekerő kislányt, Annát. Pókszerű karja kényelmetlenül és bizonytalanul tartotta a montain bike egyenes kormányát,...

#ezvagyokén kihívás

#ezvagyokén kihívás

A bloggereknek van egy olyan szokása, – ha már az olvasóktól kevés visszajelzés érkezik, – hogy biztatásként egymásnak osztanak blogger díjakat, illetve interjúkhoz hasonló kihívásokat találnak ki egymás számára.  Ebből a kedves szokásból eddig kimaradtam. A napokban...

…mert te tudod a legjobban

…mert te tudod a legjobban

Ez nem pusztán egy közhely, amit gyermekneveléssel kapcsolatban előszeretettel puffogtatnak az önjelölt szakértők. Ez tényleg így van. De mire erre rájöttem, a lányommal sok hónapi és tengernyi síráson voltunk túl. Azért, mert nem hittem el, hogy én tudom legjobban,...

Kétnyelvű gyerekek nevelése közben a szülő is folyton vizsgázik, avagy mi köze a nyomulós nénikéknek a nyelvtanuláshoz?

Kétnyelvű gyerekek nevelése közben a szülő is folyton vizsgázik, avagy mi köze a nyomulós nénikéknek a nyelvtanuláshoz?

3 éve költöztünk Lengyelországba, a férjem szülővárosába. Itt neveljük a két kislányunkat két nyelven. A férjem szigorúan csak lengyelül, én pedig kizárólag magyarul beszélek hozzájuk. A kiköltözés előtt rengeteg tanácsot kaptam az otthoniaktól, amit néhány sajnálkozó...

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás