Az ovikezdés nagy dolog mindenkinek, de leginkább a gyereknek, aki talán korábban még nem is volt hasonló helyzetben. Bár az sem garancia a zökkenőmentes óvodakezdésre, ha a kicsi járt bölcsibe vagy családi napközibe. Mindenképp fontos, hogy valamelyest fel legyen készítve a kicsi. Ehhez próbálok néhány pontban tippeket adni.

Beszélgessetek

Beszélgess vele az óvodáról. Mesélj neki arról, hogy te is voltál ovis és hogy milyen klassz volt. Arról is beszéljetek mindenképp, hogy ti vagy az apukája vagy a kistesója nem lesztek ott vele, mert csak kisgyerekek lehetnek ott; azt vettem észre, hogy ez az, ami a leginkább érthetetlen egy kisgyereknek.

Nézzétek meg

Ha már tudjátok, melyik oviba fog járni a gyerek, akkor néha sétáljatok arra. Mi is gyakran tettük ezt, a kislányom állandóan be szeretett volna menni az udvaron játszó gyerekekhez. J

Játsszatok óvodást

Játsszatok otthon ovis szerepjátékokat. Így jobban megérti, kik lesznek vele az oviban és hogyan zajlik majd egy-egy nap. Ezt nálunk a lányom kezdte még az ovi előtti nyáron és nagyon élveztük mindannyian.

Ismerkedjetek

Ismerkedjetek a játszótéren a leendő ovis társakkal. Ez nagyon sokat tud könnyíteni a beilleszkedésen. Ráadásul a szülőknek is nagyon jó terep az ismerkedésre, még akár barátságok is szövődhetnek.

Olvassatok

Olvassatok ovikezdéssel, ovis élettel kapcsolatos meséket. Ezekre néhány példa:

Vadadi Adrienn: Ákos óvodába megy

Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok

Kormos István: Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról

Bartos Erika: Bogyó és Babóca az óvodában

Finy Petra: Az ovi-ügy

Scolar Mini sorozat: Óvodába járok

Doris Rübel: Óvodás lettem

Guido Wandrey: Vidám nyüzsgés az óvodában

Alakítsátok át a napirendet

A napirendet szépen fokozatosan igazítsátok az ovis napirendhez, különös figyelmet fordítva a reggeli felkelés időpontjára valamint az ebéd utáni alvásidőre. Ez is segít neki felvenni a ritmust.

Törekedjetek az önállóságra

Minél több dolgot tud megcsinálni a gyerek az oviban, annál könnyebb lesz neki is és az óvónőknek is. Ráadásul büszke is magára a kicsi, hogy már milyen ügyes nagy gyerek, hogy alig kell neki segítség. Mire gondolok pontosan? Tudjon szépen egyedül enni és inni; tudjon ügyesen kezet mosni; tudjon ügyesen öltözni és vetkőzni; stb.

Tapasztalatból mondom, hogy mást nemigen lehet tenni, mint a fentieket. De ennyit tenni is éppen elegendő. Aztán minden mást meg hoz az élet. Úgyis csak a tapasztalat fogja megértetni a gyerekkel, hogy pontosan milyen is az ovi. Kívánom, hogy nektek is olyan jó helyre kerüljön a gyereketek, amilyenre az enyém!