Amikor a kislányommal belevetettük magunkat a játszótéri életbe, mind gyakrabban és gyakrabban elegyedtem beszélgetésbe az anyukákkal. A szokásos napi rutinnal, az alvási és evési szokásokkal kapcsolatos kérdéseken túl leggyakrabban azt kérdezték tőlem, hordom-e valamilyen közösségbe vagy fejlesztésre a gyerekemet. Miután a bébiúszás, mint vizes-közösségi élmény a legkevésbé sem jött be az én leányomnak, nem igazán gondoltam semmi egyéb foglalkozásra. De a kérdést egyre gyakrabban szegezték nekem és annak ellenére, hogy biztos voltam benne, hogy fejleszteni nem kell a gyerekemet, gondoltam, szerzünk némi tapasztalatot a témában. Végül is mi bajunk lehet? Ki is próbáltunk pár csoportot (nem kellett volna), míg végül eljutottunk egy Ringató foglalkozásra Gáll Viktória Emeséhez. És ott is ragadtunk. Vele beszélgettem egy jót.

 

Hella: Teljesen véletlenül eljutottunk hozzád a Ringatóra – szerencsére. Kicsit beszélnél nekem a Ringatóról? Édesanyád, Gállné Gróh Ilona álmodta meg ezt az egész módszert, ami a pici gyerekek zenei neveléséről szól. Pontosan mit takar ez a módszer?

Viki: Szeretnénk példát mutatni arra a szülőknek, hogy mit énekeljenek és mit játsszanak otthon a kisgyerekükkel, ha van kedvük hozzá. Az édesanyám mindig el szokta mondani, hogy a művészeti nevelésben nem egy út vezet Rómába és ezért én is ezt terjesztem az édesanyák között. Hogy ha úgy érzik, hogy az nekik jól esik, hogy énekelnek a kisgyerekükkel vagy ölbéli játékokat játszanak velük, akkor a kisbabának is biztos jól fog esni. Hogyha meg inkább úgy érzik, hogy szép képeket mutogatnak nekik és azokról beszélgetnek velük, akkor meg attól lesz jó a kisgyereknek. Tehát mindenképpen attól táplálódik a lelke, hogy az anyukája foglalkozik vele nagy szeretettel. Mi ezt a zenével tesszük.

H: Csodálatos. Ez hivatás. Én azt gondolom, hogy ezt hivatásszerűen lehet csinálni.

V: Szerintem csak.

H: És szerintem az nagyon nagy baj, hogy sokan foglalkoznak úgy gyerekkel, hogy nem hivatásszerűen csinálják. És azt gondolom, ebből jönnek ki a bóvlik.

V: Nekem még nincsen kisbabám, így én nem voltam még nem Ringatón, bevallom. De van, amit nagyon szívesen megnéznék. Nemrég találkoztam egy gyógypedagógus hölggyel, és ahogy ő állat kísérte terápiát csinál mozgásfejlődésben elmaradott kisgyermekek számára. Nálunk, a Ringatón a fejlesztés teljesen indirekt módon történik és sosem ejteném ki ezt a szót az édesanyák előtt: fejlesztés.

H: Te nem gondoltál arra, hogy elkanyarodsz egy ilyen irányba nagy állatszerető lévén? Nem fordult meg a fejedben, hogy kutyás foglalkozást tarts gyerekeknek?

V: Az egyik kutyusommal járunk kutyaterápiás tréningre. Anouk hamarosan két éves lesz és 12 hetes kora óta folyik a munka. De látom, hogy nemcsak a kutyusnak kell kiválóan képzettnek lennie ehhez, hanem annak is, aki a gyerekekhez nyúl és nem véletlenül van az, hogy a kutyás felvezető nem a gyerekekkel foglalkozik, hanem a kutyájával és mellette van a terapeuta, aki tudja, hogy mire szeretné használni a kutyát, aki ott van a felvezetőjével. Tehát ilyenkor két szakember van a teremben. Egyelőre én bonyolultnak érezném, hogy ennyire sokfelé figyeljek.

H: Akkor térjünk vissza egyelőre a Ringatóra, mert úgy tűnik, ez lesz a te utad, bár a kutyusaidra is vissza fogunk térni, mert aki téged ismer, az pontosan tudja, hogy nagyon fontosak neked. Na de ugye a lényeg, hogy amikor bementem hozzád a Ringatóra, megmondom őszintén, hogy nem sok jót reméltem, mert hogy baba-mama csoportról van szó, amikkel kapcsolatban komoly averzióim voltak. Ezzel szemben beléptem a terembe és nem láttam furulyát – ez már jó jel volt, meg nem láttam csengettyűt, meg nem láttam triangulumot se, meg nem láttam begyepesedett óvodapedagógust se, akinek semmi kedve ott lenni, hanem láttam a te kobzodat, a brácsádat, ott voltál te fiatalon, jókedvűen és ott voltak az anyukák meg a babák. És akkor emlékszem, hogy leültünk a csoportba, drukkoltam, hogy a kislányom kibírjon nyafogás nélkül tíz percet és az első dalnál, ami nálad mindig a Tente baba, tente, én ott elsírtam magam. És aztán még a sokadik alkalommal is, nem tudom, mi miatt, de azt éreztem, hogy valami kicsit más. Azért más nálad minden, mert tudatosan akartál valami mást, valami izgalmasabbat, vagy egyszerűen a te zenei múltad hozta ezeket a hangszereket, ezeket a népdalokat?

V: Ebben az egészben az a legszebb, hogy azok az énekek, amiket ők itt megtanulnak, azokra nem úgy fog emlékezni a kisbabájuk, hogy egy órán közösen részt vettek, ahol az anyukája ezt megtanulta, hanem arra fog emlékezni, hogy ezt az én anyukám énekelte. És nekem akkora mázlim van, mert ezeket az énekeket tényleg az én anyukám énekelte nekem, így a zenei alapanyagot tényleg gyerekkoromban és a hosszú zeneiskolai évek után magamra szedtem és azért tudom őket. De szerintem az, amit az anyukám a tanítványainak mindig mond és tanít, az hat igazából a Ringató módszeren kívül, ami egyébként nagyon jól tanulható és nagyon felépített és átgondolt. De az anyukám mindig hangsúlyozza, hogy nagyon fontos, hogy aki ott ül a szőnyegen az anyukákkal, saját magát adja oda. Az a fajta hitelesség, hogy nem szégyelli kinyitni a lelkét a csoportnak a foglalkozásvezető, szerintem leginkább ez a kulcs.

 

Ringató foglalkozásra Gáll Viktória Emesével, játékos-zanés foglalkozás gyerekeknek, babáknak

 

H: Tudatos volt ez nálad, hogy az anyukád útját fogod járni? Mert hogy elvégezted a jogot. De így hozta az élet, hogy belecsöppentél és ott ragadtál a Ringatóban?

V: Teljesen véletlen volt, mert én azért jártam az anyukám foglalkozásaira, mert úgy éreztem, hogy a muzsikálás nélkül egyszerűen elpusztulok a jogi egyetem mellett. Tehát én abszolút a zenélés öröméért mentem oda. És borzasztóan élveztem, hogy bejönnek az utcáról az anyukák és együtt zenélünk, így egyfolytában anyával voltam, amikor csak tehettem. Egyszer éppen baktattam a káposztásmegyeri csoport felé és anyukám hívott, hogy nem ér oda, csináljam meg. Addig nem csináltam semmit, még egyszer sem hagyta el a számat játék. Féltem, hogy nem fog eszembe jutni semmi izgalmamban és akkor leültem az anyukák közé és elkezdtem velük énekelni és éreztem, hogy ez működik. És akkor utána nagyon vártam, hogy legyen lehetőségem még kettesben lenni velük, hogy kipróbálgassak mindent, amit az anyukámtól láttam. Aztán egy idő után lett saját csoportom.

H: És most már több csoportod is van. Csak azon a helyszínen, ahová én járok a gyerekekkel, van három. És ez csak egy helyszín.

V: Igen és ennek nagyon örülök.

H: Nagyon sokat emlegeted az anyukádat a foglalkozásokon.

V: Igen. A MÜPÁ-ban együtt csináljuk minden szerdán a foglalkozást, így az nekünk szent és sérthetetlen, hogy szerdánként a MÜPÁ-ban találkozunk és együtt muzsikálunk. Emellett ebben a félévben kezdte el Anyukám a Ringató Énekes Zeneóvodáját. Ott is mindig vele vagyok, hogy együtt lehessünk és lássam, hogyan dolgozik.

H: Milyen vele a közös munka?

V: Olyan egyszerű.

H: Ha nem Ringatózol éppen, akkor írsz. Megjelent négy olyan zenés mesekönyved, melynek te és az egyik kutyusod a két főszereplője. A gazdi zenészben népi hangszereket ismertetsz meg a gyerekekkel, és a másik két könyvedben, a Borsi a hóban és a Borsi a kertben és a Borsi mesék című kötetekben saját kis közös történeteket mesélsz el.

V: Igazából a szerkesztőmnek az érdeme vagy ötlete, hogy hasonlítson rám a szereplő és ez igazából akkor dőlt el, amikor az illusztrátor lány, aki az egyik legjobb barátnőm, megkérdezte Balázs Esztert, a könyvek szerkesztőjét, nem baj-e, ha a főszereplő Vikire hasonlít és Eszter azt mondta: nem, sőt. Eredetileg nem magamról akartam írni, hanem a kutyámról, de a kutyához általában tartozik gazda. Úgy érzem, hogy Rozit nagyon hitelesen ábrázolom Borsiként a mozdulataival, azzal, hogy gondolkodik. Úgy érzem, hogy Rozinak az egyénisége az, ami magában hordozza számomra a nagy élvezetet az írásban. Nagyon szeretek róla beszélni és ha még írhatok is róla, az jutalomjáték.

H: Mi van még a tarsolyodban?

V: Igazából imádok mesét írni. Ez egy fantasztikus kihívás. Nagyon szerettem volna klasszikus szépirodalmat írni, mert bevallom, sokszor nem szeretem, ami mai divatos mainstream irodalom. Ha az ember leveszi a polcról a könyvet, ne legyen idegen benne a szöveg. És ezt csak úgy lehet elérni, ha az ember ragaszkodik az irodalmi hagyományokhoz, mert azt jövőre is, meg öt év múlva is, meg reméljük, hogy még tíz év múlva is ugyanannyira érzi majd aktuálisnak az olvasó.

…mert te tudod a legjobban

…mert te tudod a legjobban

Ez nem pusztán egy közhely, amit gyermekneveléssel kapcsolatban előszeretettel puffogtatnak az önjelölt szakértők. Ez tényleg így van. De mire erre rájöttem, a lányommal sok hónapi és tengernyi síráson voltunk túl. Azért, mert nem hittem el, hogy én tudom legjobban,...

Hogyan élj kreatív, boldog életet?

Hogyan élj kreatív, boldog életet?

A gyereknevelésnél nem sok fárasztóbb és kimerítőbb dolog van a világon. Pontosan ezért van szüksége a kisgyerekes anyukáknak, hogy időről-időre megálljanak pihenni, hogy feltöltődve, újult erővel nézhessenek szembe a gyereknevelés nehézségeivel. A kreativitásunk...

Amikor a kislányom tanít engem

Amikor a kislányom tanít engem

Vannak azok napok – mindenki ismeri őket -, amikor bal lábbal kelünk, odakint esik az eső, tele van a fejünk lehúzó gondolatokkal, meg különben is, iszonyat fáradtak vagyunk az évek óta tartó kialvatlanságtól. Ilyenkor jönnek jól azok a jól irányzott, kedves mondatok...

Kétnyelvű gyerekek nevelése közben a szülő is folyton vizsgázik, avagy mi köze a nyomulós nénikéknek a nyelvtanuláshoz?

Kétnyelvű gyerekek nevelése közben a szülő is folyton vizsgázik, avagy mi köze a nyomulós nénikéknek a nyelvtanuláshoz?

3 éve költöztünk Lengyelországba, a férjem szülővárosába. Itt neveljük a két kislányunkat két nyelven. A férjem szigorúan csak lengyelül, én pedig kizárólag magyarul beszélek hozzájuk. A kiköltözés előtt rengeteg tanácsot kaptam az otthoniaktól, amit néhány sajnálkozó...

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás